Társas magány - Élet egy látszatkapcsolatban

A nagy betűs SZERELEM

2017. augusztus 07. 21:15 - Connie Selecca

prince-on-a-white-horse_1.jpgMár egészen fiatalon is mindig szerelmes akartam lenni. Nem, ez nem afféle gyerekkori ábrándozás volt az álomesküvőről és a gyönyörű, habfehér menyasszonyi ruháról. Inkább azt mondanám, hogy már a kezdetektől hittem benne, hogy létezik valahol a másik felem, az igazi, a nagy ő. És hogy biztosan tudtam, hogy inkább élnék szegénységben és nélkülözésben azzal, akit szeretek, mind gazdagságban azzal, akit nem. Ez a szemlélet azóta sem változott, ahogy a fehér lovon érkező hercegre való vágyakozás sem.

Hogy mindebből mi valósult meg? Nos, nem vagyok szegény és nem nélkülözök... :) De ne szaladjunk ennyire előre.

forever_love_by_meemographic.jpgTehát mindig is romantikus, álmodozó lévén gyakran és sokféle fiúba voltam szerelmes. Tévedés azt hinni, hogy fűvel-fával együtt voltam, 19 éves koromig megőriztem szüzességemet, és azóta sem feküdtem le olyan sok férfival, hogy szégyellnem kellene. Nem voltam, és most sem vagyok híve az egyéjszakás kapcsolatoknak. Mindig mindenkiben az igazit kerestem, így néhány hetestől, pár hónapos kapcsolatokra tettem szert - attól függően, hogy mikor jöttem rá, hogy mégsem azzal az emberrel vagyok együtt, akire vártam. Vagy éppenséggel ő jött rá ugyanerre. :p Akárhogyis, azért voltak jó pillanatok, szép élmények. Szinte minden exemnek okkal lehetek hálás a szép emlékekért. Az első lopott csók egy gyermeküdülő sötét lépcsőfordulójában; éjszakai borozgatás és csendes beszélgetés a dunaparton; éjszakai autózás a Balcsira egy bulizás és egy másnapi  csobbanás kedvéért; csillagokat nézni háton fekve és egymás kezét fogva; szívbe foglalt nevünket felrajzolni egy házfalra, amikor senki sem lát; vagy csak egy szerelmes pillantást kapni a másiktól, amikor az utasülésen ülve átnyúlsz, hogy megsímogasd a tarkóját.hands-and-feet-love-17406901-244-333.jpg De nem akarok nagyon prűdnek tűnni, nyilván a szeretkezés is egész más azzal, akivel lelkileg is összhangban vagyunk. Jelentősége lesz minden egyes érintésnek, minden lélegzetvételnek. Minden mozdulat varázslatos lesz, minden szó szerelmet sugall, az összekapcsolódó tekintetek pedig százszorosára, milliószorosára fokozzák az együttlét csodáját. Egészen más az egész, a nyakra adott apró puszik, a másik hajába beletúró ujjak, vagy ahogy a kezünk közben összekulcsolódik. Valóban a lelkek egyesülését lehet ilyenkor megtapasztalni, ami összehasonlíthatatlanul más, mintha két ember csak testileg van együtt.

Biztos vagyok benne, hogy mindenki elő tud húzni a tarsolyából a fentiekhez hasonló emlékeket és személyeket, melyek a mai napig jólesően melengetik a szívét, ahányszor csak visszagondol rájuk. Ilyenkor tudja az ember, hogy mi is az a SZERELEM, mert volt olyan szerencsés, hogy átélhette. Én kimondottan szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen élményekben lehetett részem, és  számos alkalommal megtapasztalhattam ezt az érzést. Csoda-e, ha azóta is erre vágyom, hogy újra átélhessem???

unnamed.jpg

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://connie-tarsasmagany.blog.hu/api/trackback/id/tr2812726642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.